63 nap. Nekem hivatalosan ennyit volt ‘szerencsém’ önkéntes elvonulásban tölteni. 

Nem hazudok: egy 3 éves, egy felfelé ívelő vállalkozás (ami nem a fotózás), és a négylábúaknak köszönhetően örökké romokban álló háztartás mellett ez kemény menet volt. Nagyon kemény. 

Vallom és élem, hogy nem csak a szép, de a nehéz dolgokról is beszélni kell. Mondhatnám: nem szégyen szarul lenni, hiszen az élet része. Ugyanakkor örök optimista emberként mindenben keresem a szépet és a jót - mint a fotós a jó fényeket. Mit adott nekem az utóbbi időszak? Mit tanultam belőle? Mennyivel lettem ‘több’? 

Gondolkodás nélkül tudom a választ:

Nekem a fotózást adta a koronavírus. 

Ezidáig igen hullámzó volt a viszonyom a fényképezéssel. Hol nyakig merültem benne, hol hónapokig a gépemhez sem nyúltam. Rengeteg kusza érzést és félelmet társítok vele a mai napig, valószínűleg teljesen feleslegesen. Így viszont bőven megtalálom és megélem benne a korlátaimat, ami néha rettenetesen motivál, néha pedig teljesen felemészt. 

Érdekes a célkitűzés, amit még az év elején tettem: rendbe teszem a viszonyomat a fotózással, fejlődni fogok benne és önbizalmat szerezni! Bele is fogtam a portfólió építésbe; a kijárási korlátozások előtti napon még bőszen kattintgattam egy szuper anya-lánya párost. Aztán zutty, nyakunkba zuhant a lock down. 

Mégis, a fotózás ezúttal valahogy velem maradt. Jobb híján a saját hétköznapjainkat kezdtem el megörökíteni, megélni és feldolgozni vele. Utólag tudom, én így kapcsoltam ki, ha csak percekre is. 

Flow-élmény

Mondják: a fényképezés hivatás, hobbi, művészet, esetleg terápia… nekem ugyanakkor énidő.

Olyan alkalom, amikor teljes mértékben kifelé fordulok és a külvilágot lesem: a fények esését, az ideális hátteret, a szerethető részleteket, a pillanat báját. Ilyenkor végre látom a körülöttem lévő világot, ahelyett, hogy a saját belsőmmel társalognék érzésekről, problémákról, kételyekről, határidőkről. Lekapcsolom ezt a végeláthatatlan monológot, de legalábbis nem hallom meg. 

Azt hiszem, ezt hívja Csíkszentmihályi Mihály flow-élmények. Nincs időérzék, megszűnik a külvilág, csak a feszült, de boldogító összpontosítás és maga a cselekvés létezik. Rengeteg tanulmány vizsgálta egyébként a flow-élmény és a jól-lét összefüggéseit, s talán nem meglepő, hogy legtöbbjük mind ugyanazzal a megállapítással zárult: azok az emberek, akik gyakrabban kerülnek ebbe a koncentrált, lebegő állapotba, általában is boldogabbnak vallják magukat az élet minden területén.

Talán nem véletlen, hogy a #kattanjki blog ötlete is az elmúlt időszakból származik. “Karantén van, kicsit bekattanunk, próbálunk túlélni, kapaszkodunk a szép pillanatokba.” - kezdtük bő egy hónappal ezelőtt a bemutatkozást. 

És micsoda időszakon vagyunk túl! Nyüzsgő Facebook csoport, remek kihívások, tartalmas cikkek és egy remek közösség! 

Egyet biztosan ígérhetünk: noha az élet lassan billen vissza a rendes kerékvágásba, mi továbbra is maradunk és buzdítunk mindenkit: néha álljatok meg, lassítsatok, törődjetek magatokkal és kattanjatok ki kicsit!

Nem kell hozzá profinak lenni - a profik is kezdték valahol. 

Nem kell hozzá mindent tudni - a fényképezés egy örök tanulási folyamat.

Nem kell hozzá a legújabb csúcskategóriás masina - elég akár a mobilod is.

Csak te kellesz, és az a bizonyos én-idő. 

Rengeteg képet lőttem az utóbbi 63 nap alatt, legtöbbjük szakértői szemmel talán csak középszerűnek mondható, nekem mégis a világot jelentik - egy furcsa, megmagyarázhatatlan időszak személyes lenyomatát. 

Irány a nyár!

Azért, hogy továbbra is a ‘kikattanásra’ buzdítsalak Titeket, összeszedtem pár olyan fotótémát, ami nekem biztosan bakancslistás lesz a nyáron:

• napraforgó tábla
• dinnyeszezon
• aranyóra a vízparton
• hirtelen jött nyári zápor
• mezitláb a fűben / homokban
• fagyi-szerelem
• nyári csendélet: gyümölcsök, virágok, hangulatok
• egy pohár szörp / fröccs
• az a csíkos napernyő
• pihenés (a szabadban)
• új perspektíva / új objektív kipróbálása
• színek - színek - színek!
• fény - árnyék játék (avagy ne féljünk az erős fényektől!)

Remélem, hogy adtam egy kis inspirációt a folytatáshoz és bízom benne, hogy továbbra is találkozhatok a csodaszép képeitekkel Facebookon és Instagramon!

Ami legfontosabb azonban: ne másoknak fotózzatok, hanem elsősorban magatoknak! A többi talán nem is számít igazán...

A szerzőről: