Mióta anya vagyok, szinte minden nap fotózom a gyerekeimet. Az esetek nagy részében persze a legcukibb képek akkor készülnek, amikor a lakás körülöttünk szinte úszik, a ruháját épp leette, a szája maszatos és persze én csak a legritkább esetben szerepelek rajtuk (szelfizni sajnos nem tanultam meg az évek alatt). Mindig csodálattal néztem a profi fotósok képeit és persze annyira vágytam én is a TÖKÉLETES családi képekre. De vajon mitől is lesz tökéletes? Most elárulok néhány apró trükköt, amire én nagyon odafigyelek, ha igazán jó lifestyle képeket szeretnék készíteni a saját családomról.
1. A kültéri sorozataimat lehetőség szerint mindig naplemente órájában fotózom, de ez nem azt jelenti, hogy csak akkor lehet jó képeket készíteni. Személy szerint én imádom az arany óra utánozhatatlan fényeit, szerintem varázslatos, egyedi hangulatot adnak. Nekem 5, valamint 2 és fél éves kislányaim vannak, bírják az esti fotózást, de tudom, hogy ez kisebb gyerekekkel körülményes tud lenni. Aki hasonló képeket szeretne, de nem akarja megborítani a gyerkőc napirendjét, azoknak javaslom az őszi időszakot, amikor már délután 6 körül is meseszép fényekben lehet fotózni.
2. Helyszínnek mindig olyat választok, ahonnan gyönyörű látványt nyújt a naplemente. Általában nappal szemben, ellenfényben fotózom és fontosnak tartom, hogy ne lógjanak bele házak, villanypóznák vagy bármilyen más zavaró tényező. Persze utómunkával rengeteg minden javítható, de én szeretem minimálisra csökkenteni a gép előtt töltendő időt. Nagyon szeretem például Pilisborosjenőn a Teve-szikla környékét, vagy a Fóti Somlyót, illetve gyönyörű helyszín lehet a Hármashatár-hegy vagy Budaörsön a Kő-hegy is.
3. Gondosan kiválasztom a családtagok ruháit. Hozzám a föld színek állnak közel és a szerkesztési stílusomhoz is azok passzolnak leginkább, így én a következő színeket variálom: mustár, rozsda, terrakotta, khaki, bézs, okker, barna. Ezek mindig kiegészülhetnek farmerrel és kifejezetten szeretem keverni a textúrákat, anyagokat, akár a kiegészítők használatával is. A kalapok például nagyon fel tudnak dobni szinte bármilyen szettet. Ne ijedjetek meg a mintáktól, szuperül mutatnak a képeken, csak igyekezni kell ezeket összehangolni. A kockás, a csíkos és a virágos már túl sok egy képen, akkor is, ha különböző személyek viselik. Magunknak semmiképp se válasszunk olyan ruhadarabot, amiben feszélyezve érezzük magunkat. A férjeinkre se erőltessünk rá semmi olyat, amit nem szeretnének. A cél az, hogy jó kedvvel, szívesen és nyugodtan induljunk el. Mondjuk ez nálunk két gyerekkel szinte mission impossible, de igyekszem mindig.
4. Szinte mindig nagylátószögű objektívet használok, az esetek 90%-ában 35 mm-es 1.4-es fényerejű fix objektívet. Tág rekesszel, minimum 2.2-es, de gyakran 1.8-as rekeszértékekkel fotózom.
Igyekszem változatos szögekből megörökíteni a történeteket és külön figyelmet fordítok az apró részletekre. Imádom azokat a képeket, ahol a fókusz egy hullámos hajtincsre esik, melyen éppen megcsillan a nap, vagy a közeli képeket a pisze orrocskákról, apró kezekről és lábikókról… Ezekre mind-mind emlékezni szeretnénk, ne felejtsük el megörökíteni!
5. Vonjuk be az Apukákat, adjuk oda nekik a fényképezőgépet! Nekem az a tapasztalatom, hogy inkább a nők azok, akik fotózzák a gyerekeket, illetve apát és a gyerekeket. Ezért nagyon kevés olyan fotónk van, amelyeken mi vagyunk a gyerekekkel. Magamból indulok ki: én imádok anyukámról régi képeket nézni és biztos vagyok benne, hogy az én kislányaim is nagyon fognak örülni azoknak a képeknek 10-20 év múlva, amelyeken engem is láthatnak.
+1. Végül a legeslegfontosabb: engedjük el a tökéletességet! Mert a családi fotók pont attól lesznek tökéletesek, hogy tökéletlenek. Pont amilyenek a hétköznapjaink és maga az életünk. Szinte biztos, hogy a gyerek a fotózás első 5 percében már összekoszolja a harisnyáját vagy a kisbaba lebukja a felsőjét. Ne stresszeljünk rá ezekre, engedjük el! Ha mi idegesek vagyunk, a gyerekek sem lesznek nyugodtak és felszabadultak. Úgyhogy inkább játsszunk velük, nevessünk együtt az apró bakikon és biztosak lehetünk abban, hogy megszületnek a tökéletes képeink. A tökéletesen tökéletlenek.
TÓTH-GÖNDICS KINGA
Két kislány anyukája, mázlista feleség, emellett pedig a Wood&Lens Photography megálmodója és fotósa. Nagyon sokáig próbáltam rájönni, hogy vajon mitől lesz igazán jó egy kép. A megfelelő fényektől és beállításoktól? A kompozíciótól? Az igényes utómunkától? Persze ezek mind-mind fontosak, de számomra mégis attól lesz igazán jó egy kép, ha történetet mesél. Ha elmeséli, hogyan szeretnek, éreznek, törődnek, figyelnek és kötődnek egymáshoz a szereplői. Ezért a fotózásaim során ezeket a pillanatokat keresem és igyekszem megörökíteni minden apró részletet, amelyekre emlékezni szeretnénk. Mert hiszem, hogy a családi képek felbecsülhetetlen értékek. A mi történeteinket őrzik. Mindazt, ami igazán fontos. Ha érdekel, hogy hogyan mesélem el a saját családomon kívül mások történetit is, kövess az Instagramon (@woodandlens) vagy látogass el a woodandlens.com weboldalra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.