Nagyon fontosnak tartom, hogy a mai, digitális világban beszéljünk arról, hogy miért fontos, hogy legyen példaképünk a fotózásban (is). Ha tudatosan választunk magunknak példaképet, rengeteget tanulhatunk azzal, hogy elemezzük a képeket, majd megpróbálunk hasonlót alkotni.

De hát ez másolás! – Gondolhatjátok most sokan magatokban. Igen, valóban, ez másolás. De miért baj ez? Ha kicsit jobban belegondolunk, a gyerekeink hogyan tanulnak? Minket utánoznak, majd ahogy telik az idő, és cseperednek, egyre önállóbbak lesznek, kialakul a saját személyiségük és véleményük a világról.

Ez így van rendjén. Egy gyereknek sem mondták még a szülei (remélem), hogy te nem tudsz semmit, csak engem utánzol, ráadásul azt is rosszul csinálod. Ugyanez vonatkozik a fotózásra (vagy bármilyen más, új dolog vagy szakma) megtanulására.

A tanulási folyamat mindig másolással kezdődik, ezt már megbeszéltük. Nézzük meg, pontosan miért is válik hasznunkra, ha van példaképünk, hogyan tudjuk használni híresebb fotósok képeit. Egyáltalán hány példaképünk lehet? Kitérek arra is, hogy mikortól számít a másolás lopásnak, és hogyan tudunk úgy inspirálódni, hogy az ne tűnjön „lopásnak”. És egyébként is, hallottátok már azt a kifejezést, hogy „Lopj úgy, mint egy művész’”? Úgy gondolom, hogy a fotózásban nincs olyan, amit már valaki ne fotózott volna le – legalábbis az alkalmazott fotográfia szintjén.

Csak egy példaképünk lehet? Örökre választunk példaképet?

A válasz mindkét kérdésre határozott nem. Már a tanulás elején érdemes összegyűjteni akár 10-20 fotóst, akiknek a munkássága tetszik. Ezek a fotósok dolgozhatnak akár teljesen különböző stílusokban is, a lényeg az, hogy magas színvonalon tegyék ezt. A tanulási folyamat alatt akár többször változhat az az irány, amit képviselni szeretnénk. Én hiszek abban, hogy a fotózás egy önismereti folyamat is, és megéri őszintének lenni magunkkal. Minél jobban tisztában vagyunk azzal, hogy milyen a személyiségünk, mi az, ami számunka értékkel bír az életben, annál jobban meg fogjuk tudni határozni fotósként is azt a stílust, amit később hitelesen fogunk tudni képviselni.

Tehát, visszatérve a kérdésre, egyértelmű, hogy ahogyan változunk, fejlődünk mi magunk is, úgy fognak változni a példaképeink velünk együtt.

Hogyan használjuk a példaképeink fotóit? Mit figyeljünk meg, mit másoljunk?

Nagyon jó, ha vannak olyan fotósok, akiknek a munkásságára felnézünk, hiszen így lesz egy viszonyítási alapunk, látni fogjuk, hogy mit szeretnénk elérni. Nekem van egy olyan szokásom, hogy a nagy nevű fotósok instagram oldalait teljesen leszoktam pörgetni a legaljára, hogy lássam, honnan indultak. Nem mindenki tartja meg a régi fotóit, de aki igen, azoknál jó látni az egész folyamatot, ami nagyon lelkesítő tud lenni egy olyan időszakban, amikor azt hisszük, nekünk ez nem megy.

Azzal, hogy tudatosan keresünk nekünk tetsző fotósokat, új irányzatokat, különböző technikákat, új kompozíciókat ismerhetünk meg.

Szemléljük tudatosan a példaképeink fotóit! Elemezzük őket! Miért tetszenek nekünk ezek a fotók? Miért különlegesek? Miben térnek el a hasonló fotóktól? Milyen fényeket használt a fotós? Milyen helyszínt választott a fotós? Miért? Milyenek a modellek? Milyen színek dominálnak a képen? Hogyan utómunkázta a képet? Aprólékosan retusálta vagy csak egy presetet tett rá a Lightroomban? Mi az, ami nekem ezek közül tetszik? Mi az, amit tudnék én is használni?

A fotós oktatásban bevett szokás, hogy olyan feladatokat adnak, amikor egy híresebb fotós fényképét kell reprodukálni teljes egészében vagy például csak hangulatában, vagy fényhasználatában. Nyugodtan éljünk ezzel a nagyszerű tanulási lehetőséggel, de előtte mindenképpen győződjünk meg arról, hogy egy valóban jó fotós képét igyekszünk reprodukálni. Abból sajnos nem fogunk túl sokat tanulni, ha egy silányabb minőségű munkát próbálunk lemásolni.

Mi alapján válasszunk példaképet?

Nézzünk szét a hazai és a külföldi piacon, kik azok, akiknek a munkássága tetszik. Szempont lehet a stílus, az utómunka, az elért eredmények, de akár az életvitel is.

Nekem például az életvitel szempontjából Elena Shumilova nagy kedvencem, amellett természetesen, hogy csodálom a képeit. Szibériában él egy tanyán, workshopokat tart világszerte, miközben bármikor el tud vonulni a csendes, nyugodt otthonába. A fotóit bár nagyon szeretem, de már kevésbé inspirálnak, mint kezdőként, mert időközben rájöttem, nem ez az én stílusom. Vannak olyan fotósok, akiket azért követek, mert nagyon tetszik, ahogy felépítették a fotós vállalkozásukat. Van olyan fotós, aki zseniálisan oktat, őt ezért követem. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy azok a fotózások hoznak lázba, amikor a gyerekek nagyon aktívak, rohangálnak, „rosszalkodnak”. Ilyenkor érzem magam a legjobban, és minél több a gyerek, annál jobb. Lehet, most sokat azt hiszik, hogy megőrültem. Ehhez, hogy ezt ki merjem mondani, az kellett, hogy elengedjem azt a tévhitet, hogy a jó fotón tökéletesen beállítva, tökéletes fényben, a kamerába nézve mosolyog a család.

Most már jobban vonzanak a lifestyle stílusú fotósok munkái, és ilyen irányban is képzem magam tovább. A karantén alatt Persenen online kurzusán vettem részt, jelenleg pedig Anna Rostovceva képzésén tanulok. Azért jelentkeztem hozzájuk, mert nagyon tetszik, amit csinálnak, nagyon eredetinek találom őket. Színhasználatban és a különböző kompozíciók használatában is eltérnek a nyugati lifestyle fotósoktól, ez volt az, ami igazán megfogott. Ezek mind orosz nyelvű oktatások, de természetesen rengeteg angol nyelvű oldal és oktatóanyag is van az interneten. Az egyik kedves kolléganőm, Ingrid, jelenleg Twig & Olive, illetve Stormy Solis online oktatásán vesz részt.

Hogyan kerüljük el azt, hogy ránk süssék a bélyeget, hogy csak másolunk?

Ahogy korábban írtam, a tanulási folyamat során jó, ha egy-egy képet megpróbálunk lemásolni, de hosszútávon erre nem lehet vállalkozást építeni. Nem lehet lopott ötletekre és képekre alapozni az üzletünket. Hogy ezt elkerüljük, igyekezzünk minél több forrásból inspirálódni. Senki nem fogja ránk sütni, hogy lopunk, ha a képünkhöz a világítást az egyik fotóstól, az utómunkát egy másiktól, a hangulatot pedig egy harmadiktól kölcsönözzük. Aztán szépen lassan, szinte észrevétlenül be fog szivárogni a mi saját stílusunk is.

Úgy gondolom, mindenkinél eljön az a pont, amikor már nem elégíti ki az, hogy csak másol. Valami újra, eredetire vágyunk egy idő után. Ilyenkor fontos, hogy legyen bátorságunk ezt beismerni, és ne ragadjuk bele abba, amit a megszokott és kényelmes, mert csak úgy tudunk fejlődni, ha elhagyjuk a komfortzónánkat.

Ha még több inspirációt szeretnél, kövesd @kattanjki instagram oldalunkat és szeretettel várunk facebook csoportunkba is. 

AKSZJONOVICS ALJONA

Akszjonovics Aljona vagyok, gyerekfotós és oktató. Már gyerekkorom óta érdekelt a fotózás, de csak évekkel később, a várandósságom idején döntöttem úgy, hogy belevágok. Szerettem volna, ha a kisfiamról nem csak mobillal készülnek fényképek, ezért 2016 őszén beiratkoztam egy kezdő fotós tanfolyamra. Életem legjobb döntése volt, hiszen azontúl, hogy a családi albumunk gyönyörű képekkel gazdagodott, egy új hivatást is kaptam.

Boldog vagyok, hogy maradandót alkothatok és hogy örömet szerezhetek az ügyfeleimnek. Nagyon hamar vállalkozás lett a hobbiból, majd egyre több egyéni oktatással kapcsolatos megkeresés érkezett. 2019 tavaszától pedig a Nextfoto Baba- és gyerekfotós workshopjain oktatok, az Instagram oldalamon (@axxaphoto.kids) pedig rendszeresen osztok meg hasznos, fotózással és utómunkával kapcsolatos tartalmakat.

Fotó: Tassi Miklós