„Anya, ne fotózz!” Bizonyára minden fotós anyuka vagy apuka, akinek a gyereke kinőtte már a babakort, találkozott ezzel a problémával. Szeretnéd megörökíteni a fejlődését, emlékeket készíteni, de ő nem működik együtt, elfordul, elszalad, hallani sem akar az egészről. Vagy épp ellenkezőleg: azt csinálja, amit mondasz neki, de a végeredmény valahogy mégsem az, amit szeretnél. Erőltetett, beállított, nem elég természetes. Mit tegyél, hogy hagyja magát fotózni? És ha hagyja, mit mondj neki, hogy valóban jó képek szülessenek?

Kell-e egyáltalán instruálni?

Biztos vagyok benne, hogy ahány fotós, annyiféle módszer és stílus tartozik az instruáláshoz. Mindenki maga dönti el, milyen mértékben szeretné irányítani fotóalanyát. Vannak olyanok, akik még azt is beállítják, hogy modelljük milyen szögben tartsa a fejét vagy a törzsét, de létezik a másik véglet is, aki szinte semmilyen instrukciót nem ad fotózás közben. Hogy melyiket választod, az attól függ, milyen a stílusod, milyen hatást szeretnél elérni, továbbá, hogy milyen korú és személyiségű gyereked van. Kisebb gyerekeknél általában a szabadabban kezelt és kevesebb instrukció szokott beválni, hiszen nem szeretik, ha valamit rájuk akarunk erőltetni. A nagyobb gyerekeknél azonban lehet, hogy éppen a kicsit több utasítás lehet a kulcs, mert elképzelhető, hogy nélküle feszengenek a fényképezőgép előtt és nem tudják, mit kellene kezdeniük magukkal. Nagy előnnyel indulsz azzal, hogy a saját gyerekeidet te ismered legjobban, így kevés kísérletezéssel könnyen kitapasztalhatod, mik azok a módszerek, amik nálatok a legjobban működnek.

Fotózkodni jó móka!

Fontosnak tartom, hogy alakítsunk ki bennük egy pozitív képet a fotózással kapcsolatban. Ne erőltessünk semmit, amit nem szeretnének és tegyünk meg érte mindent, hogy jól érezzék magukat. Higgyük el, ha nem így van, az a képeken is egyértelműen látszani fog. Ha pedig rossz tapasztalat marad meg ezzel kapcsolatban, azt már sokkal nehezebb fölülírni később. Gondolkozzunk el, mi lehet az, ami a fotózást élvezetesebbé teheti számukra? Én például engedékenyebb szülő vagyok akkor, amikor előveszem a fényképezőgépet. Ilyenkor szabad őrültködni, hancúrozni, akár homokot is dobálni, ami a naplementében mindig jól mutat. :) Az is segíthet, ha rendszeresen megmutatjuk nekik az elkészült képeket. A kicsik mindig szeretnek magukról fotókat, videókat nézni.

(Ne) mosolyogj!

Születésük óta folyamatosan fotózom a saját gyerekeimet, de biztos, hogy soha nem hallották még elhangzani anya szájából ezt: „Mosolyogj, mert fotózlak!” vagy „Mondd, hogy csííz!”. Ennek ellenére a 4 éves kislányom néha vág egy művigyort a kamerába, nyilván, mert már máshol hallott ilyet, hogy ha fényképeznek, akkor mosolyogni kell. Miért is? Egyrészt: ki az, aki képes parancsszóra őszintén mosolyogni? Pláne egy ilyen zavaró helyzetben. Egy gyerek biztosan nem. Másrészt: miért kellene mindig mosolyognunk? Rengeteg más arckifejezés van, ami jól mutathat egy fotón. Igen, néha még a sírás is. Ez is a valóság része. Hozok egy személyes példát: a családi albumunkban is van egy gyerekkori fénykép a bátyámról, amin éppen bömböl valami miatt. Mert egyszerűen akkor is cuki volt és ezt a szüleim meg szerették volna örökíteni. Mellette pedig ott vannak az én „gyönyörűséges”, fogvillantós, vicsorgós kislánykori képeim. Pedig hát mosolyogni kellett volna! Ki érti ezt?

Milyenek a jó instrukciók?

Nálam erre a legjobb módszer a felnőttek és gyerekek fotózásánál is ugyanazon az elven működik és már évek óta bevált. Olyan instrukciókat adok, ami nem okoz kényelmetlenséget, kissé meglepő és lefoglalja a figyelmet. Mindenki azt várja, hogy a képeken majd pózolni kell, de én ennek pontosan az ellenkezőjét kérem tőlük: hogy legyenek mozgásban! Miért jó ez? Mert ilyenkor annyira lefoglalja őket, amit csinálnak, hogy nincs idejük arra figyelni, hogy éppen fotózzák őket. Ebből lesznek az igazán természetes hangulatú fotók. A mozgás lehet séta, futás, forgás, tánc, egy virág megszagolása, pitypang fújás stb. Minél mozgalmasabb, annál jobb! A futás az egyik kedvencem. Garantáltan mosolyt csal a legkomolyabb arcra is és a gyerekeknél is szuperül működik. Csak arra vigyázzunk, hogy elég rövid legyen a záridő és találjuk el az élességet. Ha pedig nem sikerült, jöhet a következő kör… Amíg alanyunk bírja szusszal. :)

Ha külön programhoz kötjük a fotózást, akkor több legyet is üthetünk egy csapásra. Lefoglaljuk a figyelmüket és plusz pontokat szerzünk a fényképezés mellett. Buborékfújás, séta az erdőben, virágszedés a réten, piknik a kertben. Nem csak szép képeket készíthetünk, de egy újabb közös élményt is szerzünk vele a családnak.

Ha minden kötél szakad, avagy legyen egy B terv

Mindez nagyon jól hangzik, de elismerem, hogy akadnak olyan szituációk, amikor a gyerekek nyűgösek, fáradtak, éhesek és semmi sem válik be. Ha nem tudjuk vagy nem akarjuk elengedni ezt a helyzetet, mert a helyszín, a fények és minden annyira tökéletes és megismételhetetlen… Ilyenkor nyúlhatunk a B tervhez.

• Próbáljuk meg megörökíteni a valóságot: ha nyűgös az arca, akkor azt, ha elfordul, akkor azt. Lehet, hogy pont a kedvencünk lesz a kép, amin csak kis göndörödő fürtjeit látni a tarkóján, vagy amikor felemeli a kezét az arca elé.
• Fordított pszichológia: vannak bizonyos korszakok, amikor mindennek az ellenkezőjét akarják csinálni. Ilyenkor az működhet, ha mi meg az instrukció ellenkezőjét mondjuk. "Ne menj oda a testvéredhez! Nehogy megpuszild!"
• Ha a nagyobbik lányom nem engedi, hogy fotózzam, akkor ezt szoktam mondani: "Így csak a húgodról lesznek szép képek!" Ez általában hatásos.
• Bújjunk el. Fotózzuk messzebbről vagy „lesből”. Akár még az is lehet, hogy nevet rajtunk és beszáll a játékba.
• Adjunk neki enni. Lehet, ez meglepően hangzik, de az én gyerekeim nagyon sok fotón esznek. Ez hol látszik a képeken, hol nem. A lenti képen például mesét néz és kekszet eszik, gondolnád?

Szuper naplemente a Velencei-tó partján buborékfújással – éhes és nyűgös gyerekekkel. A buborékra rá se bagóztak, ámde volt nálunk egy kis barack:

Karácsonyi fotózás. Végre mind a négyünkről lesz kép! Kivéve, hogy a gyerekek nem akarnak benne részt venni… Jöhet a csokis süti! Még az orra is olyan, mégis ez lett a kedvencem:

Fotó: @aniko.m

A fentiekből láthatod, hogy más gyereke sem mindig könnyű eset. Ne add fel, próbálkozz és egyszer csak megtalálod, nálatok hogyan lehet a fotózás mindenkinek jó móka. Neki is és neked is!

KIHÍVÁS

A fentebb olvasottakat kipróbálnád gyakorlatban is? Esetleg neked más trükkjeid vannak? Oszd meg velünk! Készíts portrét, amin őszinte mosolyt csaltál gyermeked arcára és írd le hogyan sikerült ezt elérni! Ne felejtsd el használni a #kattanjki hashtaget, hogy mi is lássuk az eredményt. Kedvenc képeinket ide a blogba is összegyűjtjük május 9-én. Szép fényeket és nagy mosolyokat! :)

Ha még több inspirációt szeretnél, kövesd @kattanjki instagram oldalunkat és szeretettel várunk facebook csoportunkba is. 

HAVAS-NAGY NOÉMI

5 éve dolgozom esküvői és családi fotósként. Mindig ügyelek arra, hogy a fotózás a munka mellett hobbiként is megmaradjon, ezért rendszeresen "örömfotózok". Kedvenc témáim saját kislányaim, akikről születésük óta már rengeteg képet készítettem. Imádom a természetet és a természetességet, a fotózás során is erre törekszem mind a fények, helyszínek megválasztásánál, mind a fotóalanyok instruálása közben vagy az utómunkában. Azt hiszem a stílusomat leginkább az ellenfények, az erős kontrasztok és a földszínek jellemzik.
www.veledszep.hu
@veledszep