Éled az életed, minden a helyén van. Sőt, úgy érzed ennél jobb már nem is lehet, hiszen azt csinálod, amit szeretsz és amiről álmodtál kiskorodban, az most a valóság. Szárnyalsz. Majd jön a zuhanás. Történik valami, ami visszafordíthatatlan és egyszerre történik benned és rajtad kívül. 

Ott állsz a kapuban. Már belépnél az új kezdetek ajtaján. 

Ez történt velem. Már terveztem a diplomamunkámat, előttem állt a kihívás, majd bekövetkezett egy másik vágyam is, babát vártam. Lehetett volna ennél jobb? 

Aztán eltelt néhány hét és kiderült, nem most válok édesanyává. Egy pillanat alatt ért véget minden, amit elképzeltem. Már csak az érdekelt, hogy túléljem lelkileg egy kis élet elvesztését. Kavarogtak a gondolataim. Mi lesz a szakdolgozattal, na meg a diploma munkával? Próbálkoztam. Össze akartam szedni magam, de nem tudtam felkészülni és azt nyújtani a prezentáción, amit vártak. Úgy éreztem, minden összeomlott és motivációm sincs. Mit tettem? 

Feladtam. Túl nagy volt a teher.  

Teltek a hónapok és én kezdtem jobban lenni lelkileg, ám fotózni nem igazán volt kedvem. Talán neked is volt már olyan időszak az életedben, amikor valami annyira megrendít, hogy már azt sem tudod, jó vagy-e abban, amit csinálsz, ami a szenvedélyed. Így hát elengeded egy kis időre. Én ezt tettem.  

Mi kellett ahhoz, hogy újra magamra találjak? Idő, befelé figyelés és már jött is a sugallat. Nekem volt egy motívum, amibe kapaszkodhattam és ez megalapozta a következő munkám témáját. 

Mit tudtam akkor, abban a helyzetben? Azt, hogy családot szeretnék. Azt, hogy megfelelő időben meg is lesz. Alkotni szeretnék. Prezentálni azt, ami bennem van. 

Azt tudtam, hogy a gesztenye jelent számunkra valamit. Abban a stádiumában, amikor még fehér, még védelemre szorul, érik. Milyen véletlen, hogy pont abban a hónapban jutott ez eszembe, amikor a gesztenye már megjelent a fákon, de még korántsem volt “készen”. Egyértelmű volt, hogy ez most egy terápiás jellegű projekt lesz. Szereztem néhány gesztenyét és végiggondoltam, mit jelent számomra. Szinte ösztönösen jött, hogy elkezdtem fotózni, próbálgatni, mit lehet vele kezdeni. Majd végigvittem a folyamatot.

Számomra ez az új élet megfoganása, megszületése egyben. Ezt reprezentálja a sorozatom. 

Tudom, hosszú és személyes lett ez az írás, de a lényeg még utána következett. Egy hónap múlva megérkezett hozzánk egy új élet. Lassan 2 év telt el és úgy érzem, minden helyreáll. Már nem félek, nem stresszelek, csak csinálom, amit szeretek. Fotózom és a családommal vagyok. 

Mi a célja ennek a posztnak? Most nem egy gyakorlati témáról szól. Arra hív, hogy merd kifejezni a legmélyebb érzéseidet az alkotásaidon keresztül. Ne mindig arra fókuszálj, hogy mit szeretnél a nagy világgal megosztani. Én magamnak fotóztam. Sosem gondoltam, hogy egyszer egy ilyen írás fog születni belőle. Remélem lesznek, akiket tud inspirálni. Végezetül pedig adj időt magadnak, ha elveszítetted a motivációd és sose felejtsd el ki vagy és mi a szenvedélyed, mi az, ami éltet.

Ha tetszett a bejegyzés, szeretettel várunk facebook csoportunkbais. Ha még több inspirációt szeretnél, kövess minket instagramon (@kattanjki) és használd a #kattanjki hashtaget.