Az imposztor-szindróma gyakran érinti azokat az embereket, akiknek problémájuk van az önbizalommal. Tapasztalatból beszélek, én is érintett vagyok a témában, ezért úgy gondolom, hogy fontos beszélni róla.

Tünetek:

- Kerüljük vagy bagatellizáljuk, ha dicséretet kapunk.

- Túlzottan érdekel minket mások véleménye.

- Kerüljük a hibázási lehetőségeket, gyakran bele sem kezdünk valamibe, ha azt nem tudjuk tökéletesen kivitelezni.

- Új munka vagy előléptetés elvállalásánál, esetleg vállalkozás indításánál hezitálunk.

- Szorongunk, ha valamilyen feladatot nem tudunk tökéletesen végrehajtani.

- Tovább ajánljuk a lehetőséget valaki másnak, ezáltal elveszítünk rengeteg lehetőséget.

- Előfordul, hogy kerüljük a felelősségvállalást.

- Nem merjük vállalni a saját ötleteinket, inkább másokra próbálunk hasonlítani.

- A szakmánkban, szerepkörünkben jó eredményeket érünk el, mégis sokszor megfordul a fejünkben, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy mégsem értünk semmihez, hogy valójában imposztorok vagyunk.

A tünetek megjelenése, intenzitása változó lehet, de bizonyos élethelyzetekben felerősödhetnek. Pl. ha munkahelyet/szakmát váltunk, ha új környezetbe kerülünk, ha másokhoz hasonlítjuk magunkat.

Ilyen gondolataink lehetnek:

 „Nem is az én érdemem, csapatmunka volt!”

„Nem olyan nagy dolog, ezt bárki meg tudja csinálni!”

„Mit fognak hozzá szólni az emberek?”

„Azt fogják gondolni rólam, hogy...”

„Nem vagyok eléggé felkészült!”

„Más sokkal jobban meg tudná csinálni!”

„Majd tavasszal, nyáron...5 év múlva...”

„Majd valamikor egyszer belevágok...pl. vállalkozásba”

Kiket érint?

Nagy számban érint művelt, képzett, nagy tudású, jó munkahellyel rendelkező nőket, de a férfiak körében is gyakori. Azt olvastam egy a témával foglalkozó cikkben, hogy a Harvard diákjainak 2/3-át érinti ez a jelenség. Ezenkívül a vállalkozókat, közszereplőket, politikusokat, vezetőket is gyakran érint ez a probléma.

Az imposztor-szindróma és a perfekcionizmus

Az imposztor-szindróma szorosan összefügg a perfekcionizmussal, azaz a maximális tökéletességre való törekvéssel, ami szintén nagyban hátráltathat minket a munkánk és a fejlődésünk során. A perfekcionista ember gyakran halogat, vagy nem tudja elvégezni a feladatait időben, mivel mindig a tökéletességre törekszik, és sokszor elveszik a részletekben, ezért kifut az időből. Gyakran szorong, vagy fél attól, hogy nem elég jó, a tökéletest veszi a teljesítendő minimumnak, soha nem dicséri, nem jutalmazza meg magát, ha egy nagyobb dolgot véghez vitt.

Gyakran rugalmatlan is, nehezen tudja elfogadni, hogy egy adott feladatott több módon is meg lehet oldani. Soha nem elégedett az eredménnyel.

Persze nem csak rossz tulajdonságai vannak az ilyen típusú embereknek. Rengeteg olyan tulajdonsággal is rendelkeznek, amelyeknek nagy hasznát lehet venni akár fotósként is. A perfekcionista ember igényes, magas elvárásai vannak (magával szemben is), precíz, magas színvonalú munkát végez, egyre jobb akar lenni.

Hogyan birkózzunk meg ezzel fotósként?

A fotózáshoz, ill. a fotós vállalkozáshoz kapcsolódóan azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy az ügyfeleink nem az abszolút tökéletes eredményt várják el tőlünk, hanem olyan színvonalas, stabil teljesítményt, aminek köszönhetően évek múlva is gyönyörködhetnek a képeinkben. Ha valami nem tökéletes az nem egyenlő a rosszal, én most már napi szinten azt mantrázom magamban, hogy az elég jó az ELÉG JÓ.

Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, csak arra figyeljünk, hogy magunkhoz képest mennyit fejlődtünk. Ne figyeljük folyamatosan a konkurenciát, a saját ötleteinket a saját tempónkban próbáljuk meg megvalósítani. Csak arra koncentráljunk, hogy ma jobbak legyünk az tegnapi önmagunknál. Erről szól a fejlődés.

Ha még több inspirációt szeretnél, kövesd @kattanjki instagram oldalunkat és szeretettel várunk facebook csoportunkba is. 

AKSZJONOVICS ALJONA

Akszjonovics Aljona vagyok, gyerekfotós és oktató. Már gyerekkorom óta érdekelt a fotózás, de csak évekkel később, a várandósságom idején döntöttem úgy, hogy belevágok. Szerettem volna, ha a kisfiamról nem csak mobillal készülnek fényképek, ezért 2016 őszén beiratkoztam egy kezdő fotós tanfolyamra. Életem legjobb döntése volt, hiszen azontúl, hogy a családi albumunk gyönyörű képekkel gazdagodott, egy új hivatást is kaptam.

Boldog vagyok, hogy maradandót alkothatok és hogy örömet szerezhetek az ügyfeleimnek. Nagyon hamar vállalkozás lett a hobbiból, majd egyre több egyéni oktatással kapcsolatos megkeresés érkezett. 2019 tavaszától pedig a Nextfoto Baba- és gyerekfotós workshopjain oktatok, az Instagram oldalamon (@axxaphoto.kids) pedig rendszeresen osztok meg hasznos, fotózással és utómunkával kapcsolatos tartalmakat.

Fotó: Tassi Miklós