Ülök a reggeli kávémmal az ölemben. A másik szobából hallatszik, ahogy a kislányom kacarászik az apukájával. Nézem a beszűrődő reggeli fényeket, ahogy a szellőtől lebeg a függöny, buja orgonaillatot hoz magával.
Az egész olyan, akár egy kissé szentimentális filmjelenet, mintha lassított felvételen látnám az egészet. - Ezt a ritka, békés pillanatot le kellene fotózni!

De vajon elegendő, ha csak gyorsan kattintok egy fotót a vázában gondosan elhelyezett virágcsokorról és már mehet is az "instára"? Kellően át fogom tudni adni az érzést, ami ezen a reggelen magával ragadott?
Mik azok az apróságok, amik egy csendéletet igazán hangulatossá tesznek?

Az ember évszázadok óta festi (és később fotózza) le a maga körül fellelhető tárgyakat, növényeket. Nem csupán azért, hogy tanulmányozza a fény és árnyék játékát, a színek különös természetét, hanem mert mindezek érzéseket váltanak ki, akárcsak egy portré esetében. Míg a festészetben, grafikában a csendéleteket gyakran akár hetekig, hónapokig finomítják, addig a fotózásban a fények illékonysága és a technika gyorsasága miatt egészen másképp van lehetőségünk dolgozni. 

Megvan tehát az érzés és az atmoszféra, amit le szeretnél fotózni? Még ne szaladj a masinádért, először kezdd el a gyakorlatban felépíteni a fotódat. Mutatom lépésről lépésre!

Válaszd ki a helyszínt.

Ha megvan, tedd el onnan a felesleges, oda nem illő dolgokat. Rendezd be úgy, ahogy minden nap szívesen ránéznél. Ez egyébként remek módszer a térrendezéshez is, egészen más szemmel tekintesz a saját lakásodra, ha tudod, hogy le fogod fényképezni.

Válaszd ki a tárgyakat, amik elmesélik a történetet.

Mi volt a kezed ügyében, amikor rád tört az érzés, hogy fotózni szeretnél valamit? Milyen tárgyak társaságában nézne ki jól? Mik azok, amik témában hozzákapcsolhatóak? Gyűjtsd magadhoz az összes kiegészítőt, amiket színben egymáshoz illőnek találsz. Ha nagyjából azonos színű tárgyakat választottál, akkor viszont ügyelj arra, hogy a textúrák legyenek változatosak egymáshoz képest!

Keresd a fényeket.

Még akkor is, ha sötét hangulatú fotót szeretnél, hiszen ahhoz is kellenek a fények! Nézd meg alaposan, honnan érkezik a fény, tükröződik-e valamiben, visszaverődik-e valamiről. Figyeld meg, hogy ezek hozzáadnak-e a képhez, vagy éppen zavaróak. Ha nem tetszik, bármikor módosíthatsz (függöny elhúzása, redőny leengedése, tárgy mozgatása, stb.), de célszerű fürgének lenned a változékony fények miatt. Érdemes valamilyen derítőt is előkészíteni, ez lehet akár egy A/4-es fehér kartonlap, ami elengedhetetlen lesz arra az esetre, ha a fény-árnyék arányt szeretnéd kiegyenlíteni.

Határozd meg a nézőpontot és készítsd el a kompozíciót.

Itt most egy kicsit kitérek a leggyakrabban használt szögekre és elrendezésekre.

Aki gyakran megfordul különféle közösségi média felületeken, biztosan találkozott az úgynevezett "flat lay"-ekkel, ami magyarul annyit jelent, hogy "lapos felületen elhelyezett tárgyak felülről fotózva". Figyeljünk arra, hogy a tárgyak tartsanak egy pici távolságot egymástól, vagy épp ellenkezőleg: fedjék egymást! Nem esztétikus, ha épphogy összeérnek a formák.

Az elhelyezésnek kétféle módja van. Az egyik a katonás rend: helyezzük a hangsúlyt a párhuzamos vonalakra!
A másik irány a játékosság - csináljunk kupit, egy pici véletlenszerűség sosem árthat egy fotón! Keressük meg a megfelelő képkivágást, és eszerint módosítsunk a központi téma és a kiegészítők elhelyezkedésén. Az sem gond, ha valami kilóg a képről, annál izgalmasabb, dinamikusabb hatást érhetünk el!

Egy másik népszerű nézőpont a 45 fokos szög. A képlet egyszerű: kameránk helyzete 45 fokos szöget zárjon be a felülettel, amin elhelyeztük a tárgyakat. Ennek a trükknek a segítségével egyszerűen kiemelhetünk egy tetszőleges pontot anélkül, hogy a többi tárgy teljesen a háttérbe szorulna. 

Itt is kétféle kompozícióval érdemes kísérletezni.
Az első az átlós elrendezés, tehát az egyik képsarokba futó képzeletbeli átlós vonal mentén vannak elhelyezve a tárgyak.

A második pedig a beszédes nevű S-görbe, ami nem szükséges, hogy szigorúan S-formájú legyen, inkább egy kígyózó vonalra törekedjünk. Ettől kissé hullámzó, játékos hatása lesz a fotónak.

Végül, de nem utolsó sorban ott van a jó öreg függőleges nézőpont, ami ideális akkor, ha rétegezni, tornyozni szeretnénk a tárgyainkat. Ilyenkor lehajolunk vagy akár lehasalunk és teljes oldalnézetből fotózunk. Mindenféle geometrikus, vagy szabálytalan kompozícióval érdemes kísérletezni és megmaradni annál, ami jól áll a témánknak.

Jöhet végre a fényképezőgép: állítsd be és exponálj! :)

+1: Készíts fotót többféle szögből is, kísérletezz!

Így csináltam az orgonás fotókat:

Először is kitaláltam, hogy mit szeretnék látni a fotón. Szerettem volna, ha a fotó egy rövid történetet mesélne el, ami nagyjából így hangzik: „Mielőtt megittam a reggeli kávémat, frissen vágott orgonát kötöttem egy csokorba.”

Elpakoltam a sarokból, ahol fotózni szeretnék. Azért választottam ezt a részt a lakásban, mert itt a legszebbek a reggeli fények. Én kedvelem a világos, légies képi világot, ezért csak a függönnyel lágyítottam a napfényt. Fehér derítőlapot használtam, hogy ne vesszen árnyékba a kompozícióm.

A leghátsó rétegre, azaz az asztal lábához került a virággal teli fonott kosár.
A következő rétegre, a kis asztalra egy konyhai kendő és egy edényalátét került. Ez képezte az alapot, így erre került a fotó főszereplője: egy csésze habos kávé. A csésze alatt a kendőt nem egyengettem el, úgy hagytam, ahogy ledobtam a kis asztal peremére. Ezzel mindig valósághűbb, mozgalmasabb hatás kelthető.

Jönnek a kiegészítő tárgyak, amik segítenek elmesélni a rövid történetet. Az asztalra helyeztem egy ollót és egy madzagot, aminek a kunkorodása ellentétet képez a határozott, jobb felső sarok felé futó vonallal.

Ez után következett még egy fontos apróság, ami igazán megfűszerezte a csendéletet. Leszedtem néhány szirmot és levelet az orgonáról, azokat szétszórtam - a kávéba is hullott egy kis virág, de úgy döntöttem, nem halászom ki belőle.

A zöld levelek elhelyezkedése nem tetszett, ezért azokat átmozgattam, hogy a ne vigyék el a tekintetet túlságosan.

A fotó elkészítése az elejétől a végéig nagyjából 30 percet vett igénybe. Sietni kellett, hiszen a reggeli fények hamar elillannak.

Nem kertelek, sok próbálkozás szükséges egy jó hangulatfotóhoz, ám hamar ráérezhettek a saját stílusotokra. De mit szólnátok egy kihíváshoz? Meséljétek el csendélettel, milyen lenne egy ideális reggeletek! Jelöld fotódat az Instagramon a #kattanjki hashtaggel és a legjobbakat egy hét múlva megosztjuk a blogon!

Ha tetszett a bejegyzés, szeretettel várunk facebook csoportunkba is. Ha még több inspirációt szeretnél, kövess minket Instagramon (@kattanjki)!