Minden „vele” kezdődött - Profi fotósok mesélnek első fényképezőgépükről

Aki a fotós szakmában van, annak biztosan ismerősen cseng a kérdés: „Értesz hozzá, ezért a te tanácsodra lenne szükségem: milyen fényképezőgépet érdemes vennem, ha el szeretnék kezdeni komolyabban fotózni?”
Egy idő után mindenkinek lesz erre egy sablonválasza. Néhány márkát, típust ajánlunk, esetleg keresési támpontokat is írunk bizonytalan ismerősünknek. De vajon ez megkönnyíti egy kezdő fotós dolgát? Nem - legalább is önmagában biztosan nem.

A legutóbbi alkalommal, miután bepötyögtem válaszüzenetként a szokásos ajánlásokat, megállt az ujjam a küldésgomb felett. Ha a 12 évvel ezelőtti önmagam tenné fel a kérdést, vajon mit írnék? Ezzel a válasszal biztos nem menne sokra.

Ugyanis az az egyszerű igazság, hogy nem számít, mivel kezdesz el fotózni. Tényleg nem. A látásmódod kialakulásában nem az fogja a fő szerepet játszani, hogy egy telefont, vagy egy profi gépet tartasz a kezedben. Tanuld meg teljesen kihasználni azt, amid van. Vedd észre magad körül az érdekes témákat. Járd körül, térj vissza egy-egy nehezebb beállításhoz. Ha nem sikerül, próbálkozz újra. És újra. Olvass cikkeket, nézz videókat az alapvető technikai dolgokról. Iratkozz be egy gyorstalpaló tanfolyamra, vagy menj el egy kezdő workshopra. Kérj őszinte véleményeket a fotóidról. A kritikákat tudd a helyén kezelni, építkezz belőlük. Ha eljutottál idáig, és tényleg ezzel szeretnél foglalkozni, végezz el egy fotós OKJ-t. Ott nagy valószínűséggel újra az alapoknál fogod kezdeni a tanulást, csak másképp. Egy idő után egyszerűen tudni fogod, milyen eszközöket érdemes vásárolni ahhoz, hogy kényelmesen, szabadon tudj alkotni.

De mégis fúrja az oldaladat a kíváncsiság, hogy aki ezzel keresi a kenyerét, vajon honnan indult? Milyen géppel lőtte az első képkockáit, amikor beleszeretett a fényképezésbe?

Az én első saját fényképezőgépem egy Pentax P30T volt 28-80mm optikával, amit a híres Soós Fotónál vásároltam elsőéves fotóstanoncként. Még abban az évben hozzájutottam néhány lejárt, színes filmtekercshez, fotóztam is rájuk, de aztán egy-két évig a fiókom mélyén csücsültek, mert akkoriban inkább a sulis feladatokra koncentráltam, amik fekete-fehér filmre készültek. Végül a színes tekercsek évekkel később előkerültek és a rajtuk lévő képeket közvetlenül a filmről beszkenneltem.

Azért hoztam ezt a néhány fotót, mert ez a képi világ furcsa módon visszaköszön a mai munkáimban is. Nagyon szerettem ebben a fényképezőgépben, hogy egyszerűen kezelhető, hogy változatos helyzetekben is használható. A beépített fénymérő nagyban megkönnyíti a munkát. Nem kedveltem benne akkoriban, hogy igencsak nehéz, de mára teljesen elfogadhatónak érzem a súlyát a mostani felszerelésemhez képest.

Szerzőtársaimat is kifaggattam, nekik milyen volt az első fényképezőgépük és milyen élményekkel gazdagodtak, miket tanultak általa?

Aljona

"Általános iskolás és gimis koromban filmes géppel fotóztam, mindig vittem az osztálykirándulásokra, ezek kis automata gépek voltak. Később évekig nem fotóztam, de aztán ahogy kezdtek bejönni a jobb kamerás mobilok, megint elkezdtem kattintgatni. Mindig szerettem volna egy "komolyabb" gépet, de nem mertem belevágni. A lökést az adta meg, amikor a kisfiammal terhes lettem, rájöttem, hogy szeretném megörökíteni az ő első pillanatait. Így indult az egész.

A Nikonban azt szerettem, hogy lehetett manuális módban használni, nekem ez új volt az automata gépek és a telefon után. Az 50 mm 1.8-as obival nagyon jó párosítás volt, szerettem velük fotózni. Amit nem szerettem, hogy kb. ISO800-on már nagyon zajos volt, így sokszor rossz minőségű képek születtek, ha nem voltak ideálisak a fényviszonyok."

Fotók: Akszjonovics Aljona

Ingrid

"Szívesen írnám, hogy már kislány koromban is nagy szerelmem volt a fotózás, de valójában egy teljesen praktikus ok miatt szereztem be az első fényképezőgépemet. Akkoriban szépségápolás témában vezettem blogot, és csupán a mobilosnál jobb minőségű képeket szerettem volna készíteni. Így tettem szert egy Nikon D3100-asra, kit objektívvel. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kell használni a gépet, így a képeim sokszor még rosszabbak lettek, mint a mobillal készítettek. A géppel nyilván semmi gond sem volt, a mai napig szívesen ajánlok hasonlót azoknak, akik szeretnék elkezdeni a fotózást.

Az első próbálkozások után jó pár évig a szekrényben állt a gép, mígnem 2015-ben rászántam magam, hogy elmenjek egy kezdő fotótanfolyamra. Onnantól pedig teljesen beszippantott az egész, és a “szépségblogolás” helyett hamar a fotózás lett a hobbim. Szokás szerint ebben is annyira elmerültem, hogy még végzettséget is szereztem, rengeteget gyakoroltam és számtalan workshopon vettem és veszek a mai napig részt, személyesen és online formában egyaránt, hogy mélyítsem a tudásomat. Azt gondolom, hogy a tudás ezerszer fontosabb, mint a felszerelés!"

Fotók: Ihász Ingrid

Noémi

"A 18. szülinapomra egy nagy vágyam volt: egy saját fényképezőgép. A szüleimnek azt mondtam, olyat vegyenek, aminek „cserélhető az eleje”, de végül is őket a bolti eladó inkább egy bridge gépre beszélte rá. Nem bánom azóta sem, hogy így lett, mert egy DSLR-hez képest sokkal többféle dolgot ki tudtam rajta próbálni akkor, amikor még fogalmam sem volt róla, pontosan mihez akarok kezdeni a fotózással. Egyaránt készíthettem vele nagyobb és kisebb látószögű képeket és macro fotókat is. Ahogyan szerintem sokan, én is a természetfotózással kezdtem, majd csak később jöttem rá, hogy valójában az emberek fotózása, ami igazán nekem való. Az egyetlen nehézségem az volt ezzel a kis géppel, hogy habár volt rajta manuális mód is, ezt elég nehezen lehetett kezelni. És mivel alapból akadtak nehézségeim a fényképezés technikai oldalának megtanulásával kapcsolatban, ez nem segített túl sokat a helyzeten. Arra azonban tökéletes volt, hogy különböző műfajokat próbáljak ki."

Fotók: Havas-Nagy Noémi

Kata

"Szigorú értelemben véve nem ez volt életem első fényképezőgépe, mégis számomra az első Nikonom a numero uno. Rajta, vele kezdtem azt a hosszú, alázatos tanulási utat, amelyet azóta is taposok lelkesen...
A vicc az egészben, hogy szinte "véletlenül" vettem.

2012, Amszterdam (itt éltünk ekkor): a páromat (aki azóta a férjem) kísértem el fényképezőgépet venni. Ahogy sétálgattam a polcok között, nyomkodtam a kitett modelleket, egyre inkább befészkelte magát a gondolat a fejembe: "én is szeretnék egy ilyet!" A férjem elmélyülten beszélgetett egy eladóval, forgatta, nézegette a neki tetsző darabot (egy Nikon 5100-ast). Ahogy érett benne a döntés, úgy ismertem fel én is, hogy most, vagy soha.
"Én meg ezt vinném!" - böktem rá egy D3100-asra. Nem tudom, hogy a pasim, vagy az eladó meresztett-e nagyobb szemeket... 
A történetnek akad egy szépséghibája: mindketten "Canon" fotótáskába szuszakoltuk a szerzeményünknek, mert az a tatyó volt ár-érték arányban a legkedvezőbb.

A gépemtől tavaly váltam meg végleg, eladtam egy árverésen. Szép összegért ment el, az SMA-s Levente lépteit támogattam vele. Remélem, valahol valaki még mindig sok örömet lel a masinámban!"

 Fotók: Bognár Katalin

A tanulság tehát, hogy ahányan vagyunk, annyiféle úton indultunk el a fényképezésben is. Nincs helyes recept arra, hogy pontosan milyen típusú géppel kell elkezdeni komolyabban gyakorolni a fényképezést.

Akár profi vizekre szeretnél evezni, akár hobbi marad a fotózás, mégis el fog érkezni az idő, amikor váltani kell, mert úgy fogod érezni, hogy „kinőtted” a gépedet. Az új eszközök valóban szükségesek lesznek ahhoz, hogy tovább fejlődj. Így arra szeretnélek bátorítani, hogy előtte próbálj ki mindent, amire lehetőséged van. Mert nem a fényképezőgépétől lesz valaki jó fotós, hanem a látásmódjától.

MOLNÁR ANIKÓ
amp_9803b.jpgAz, hogy fotós vagyok, már 2010 óta az identitásom része, noha nem mindig gondoltam úgy, hogy évtizedeken át ezzel szeretnék foglalkozni. Talán azért, mert sokáig nem találtam a helyemet a fotózásban, holott ma már tudom, hogy ez egy élethosszig tartó utazás. Az irány megvan, hiszen tudom, hogy miben lehetne még fejlődnöm - jelenleg a legnagyobb kihívás számomra az örökmozgó, cserfes kislányom lencsevégre kapása -, de azt is tudom, hogy mit szeretnék közvetíteni a fotóim segítségével. 

Szeretek mindent, ami egyszerűségében szép és ízléses. Szeretem figyelni a levegő és a fény játékát. Inspirálnak a finom, de mégis izgalmas tónusok. A nyugalom és az életigenlés jellemzi fotóimat. Megtalálhattok Instagramon @aniko.m néven, és lessétek meg a weboldalamat is!  http://anikomphotos.com.

A bejegyzés trackback címe:

https://kattanjki.blog.hu/api/trackback/id/tr6615678938

Mi ez az egész?

A fotózás terápia: kikapcsol, feltölt, inspirál, az alkotás örömét adja. Hiszünk benne, hogy így lehet újra és újra “kikattanni”. Azért fogtunk össze több fotós anyukával és indítottuk el ezt az oldalt, hogy a lelkesedésünkből, tapasztalatunkból nektek is átadjunk, és inspiráljunk titeket, hogy fényképezzetek.

Csatlakozz hozzánk! Kövess minket Instagramon (@kattanjki), használd a #kattanjki hashtaget, lépj be bátran a Facebook csoportunkba!

Friss topikok

süti beállítások módosítása