63 nap. Nekem hivatalosan ennyit volt ‘szerencsém’ önkéntes elvonulásban tölteni.
Nem hazudok: egy 3 éves, egy felfelé ívelő vállalkozás (ami nem a fotózás), és a négylábúaknak köszönhetően örökké romokban álló háztartás mellett ez kemény menet volt. Nagyon kemény.
Vallom és élem, hogy nem csak a szép, de a nehéz dolgokról is beszélni kell. Mondhatnám: nem szégyen szarul lenni, hiszen az élet része. Ugyanakkor örök optimista emberként mindenben keresem a szépet és a jót - mint a fotós a jó fényeket. Mit adott nekem az utóbbi időszak? Mit tanultam belőle? Mennyivel lettem ‘több’?
Gondolkodás nélkül tudom a választ:
Nekem a fotózást adta a koronavírus.
Ezidáig igen hullámzó volt a viszonyom a fényképezéssel. Hol nyakig merültem benne, hol hónapokig a gépemhez sem nyúltam. Rengeteg kusza érzést és félelmet társítok vele a mai napig, valószínűleg teljesen feleslegesen. Így viszont bőven megtalálom és megélem benne a korlátaimat, ami néha rettenetesen motivál, néha pedig teljesen felemészt.
Érdekes a célkitűzés, amit még az év elején tettem: rendbe teszem a viszonyomat a fotózással, fejlődni fogok benne és önbizalmat szerezni! Bele is fogtam a portfólió építésbe; a kijárási korlátozások előtti napon még bőszen kattintgattam egy szuper anya-lánya párost. Aztán zutty, nyakunkba zuhant a lock down.
Mégis, a fotózás ezúttal valahogy velem maradt. Jobb híján a saját hétköznapjainkat kezdtem el megörökíteni, megélni és feldolgozni vele. Utólag tudom, én így kapcsoltam ki, ha csak percekre is.
Flow-élmény
Mondják: a fényképezés hivatás, hobbi, művészet, esetleg terápia… nekem ugyanakkor énidő.
Olyan alkalom, amikor teljes mértékben kifelé fordulok és a külvilágot lesem: a fények esését, az ideális hátteret, a szerethető részleteket, a pillanat báját. Ilyenkor végre látom a körülöttem lévő világot, ahelyett, hogy a saját belsőmmel társalognék érzésekről, problémákról, kételyekről, határidőkről. Lekapcsolom ezt a végeláthatatlan monológot, de legalábbis nem hallom meg.
Azt hiszem, ezt hívja Csíkszentmihályi Mihály flow-élmények. Nincs időérzék, megszűnik a külvilág, csak a feszült, de boldogító összpontosítás és maga a cselekvés létezik. Rengeteg tanulmány vizsgálta egyébként a flow-élmény és a jól-lét összefüggéseit, s talán nem meglepő, hogy legtöbbjük mind ugyanazzal a megállapítással zárult: azok az emberek, akik gyakrabban kerülnek ebbe a koncentrált, lebegő állapotba, általában is boldogabbnak vallják magukat az élet minden területén.
Talán nem véletlen, hogy a #kattanjki blog ötlete is az elmúlt időszakból származik. “Karantén van, kicsit bekattanunk, próbálunk túlélni, kapaszkodunk a szép pillanatokba.” - kezdtük bő egy hónappal ezelőtt a bemutatkozást.
És micsoda időszakon vagyunk túl! Nyüzsgő Facebook csoport, remek kihívások, tartalmas cikkek és egy remek közösség!
Egyet biztosan ígérhetünk: noha az élet lassan billen vissza a rendes kerékvágásba, mi továbbra is maradunk és buzdítunk mindenkit: néha álljatok meg, lassítsatok, törődjetek magatokkal és kattanjatok ki kicsit!
Nem kell hozzá profinak lenni - a profik is kezdték valahol.
Nem kell hozzá mindent tudni - a fényképezés egy örök tanulási folyamat.
Nem kell hozzá a legújabb csúcskategóriás masina - elég akár a mobilod is.
Csak te kellesz, és az a bizonyos én-idő.
Rengeteg képet lőttem az utóbbi 63 nap alatt, legtöbbjük szakértői szemmel talán csak középszerűnek mondható, nekem mégis a világot jelentik - egy furcsa, megmagyarázhatatlan időszak személyes lenyomatát.
Irány a nyár!
Azért, hogy továbbra is a ‘kikattanásra’ buzdítsalak Titeket, összeszedtem pár olyan fotótémát, ami nekem biztosan bakancslistás lesz a nyáron:
- napraforgó tábla
- dinnyeszezon
- aranyóra a vízparton
- hirtelen jött nyári zápor
- mezitláb a fűben / homokban
- fagyi-szerelem
- nyári csendélet: gyümölcsök, virágok, hangulatok
- egy pohár szörp / fröccs
- az a csíkos napernyő
- pihenés (a szabadban)
- új perspektíva / új objektív kipróbálása
- színek - színek - színek!
- fény - árnyék játék (avagy ne féljünk az erős fényektől!)
Remélem, hogy adtam egy kis inspirációt a folytatáshoz és bízom benne, hogy továbbra is találkozhatok a csodaszép képeitekkel Facebookon és Instagramon!
Ami legfontosabb azonban: ne másoknak fotózzatok, hanem elsősorban magatoknak! A többi talán nem is számít igazán...
A szerzőről:
BOGNÁR KATALIN
Régóta szenvedélyem a fotózás, de csak a lányom születése után éreztem azt igazán, hogy megtaláltam a "témámat".
Képeimmel nem annyira a tökéletes vizualitásra, mind inkább egy-egy hangulat, érzelem, kötődés átadására törekszem minden egyes alkalommal. Nagy rajongója vagyok az otthon készített családfotóknak: a megszokott környezet, a szeretett tárgyak azok, amelyek ezeket a képeket még inkább meghitté, és örök emlékké varázsolják. Nagyon megtisztelőnek érzem, amikor egy-egy ilyen fotózás alkalmával a család - ha csak pár órára is - beenged az otthonába és abba a különleges kis egyégbe, amit a családjuk képvisel.
Instagram: @kataphotoz
Fotó: designhorf
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Environmenta 2020.05.24. 16:58:29
Megbeszéltük, hogy minden nap készítünk magunkról 3-3 szelfit, éspedig (hogy valóban az éppen aktuális valóságunkat mutassa) akkor, amikor a másik véletlenszerűen küld egy üzenetet, hogy "Most fotózz!"
Nagyon érdekes - olykor jópofa, vagy éppen néha kínos - sorozat született. Egy jól látszik a képekből: rám, aki Magyarországon, egy kisvárosban élek, sokkal korlátozóbban hatott a zárlat és jobban "elengedtem" magam. Készült rólam szelfi, miközben a tanítványaimmal foglalkozom online, készült reggeli futás után ázottan, készült úgy is, hogy épp kiborultam. A képek, ha sorbarendezem őket, egyre szétesettebb, rendezetlenebb és bizonytalanabb arcot mutatnak nálam. Nem akarok ebbe sokat belemagyarázni és lehet, hogy rossz a meglátásom, de a németországi barátomnál ezek a tünetek sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem jelentkeztek.
Kíváncsi lennék arra, hogy más csinált-e valami ehhez hasonlót és ő mit tapasztalt?
Petitprince 2020.05.24. 20:44:51
Voros Sonja 2020.05.24. 21:49:04
Kataphotoz 2020.05.24. 22:33:47
Kataphotoz 2020.05.24. 22:35:45
Environmenta 2020.05.24. 22:41:56
Időközben nekem is eszemebe jutott, hogy lehetett volna publikus sorozat is, csak akkor szűrni kellett volna azokat a képeket, amelyek valamilyen intim pillnatban készültek (pl. volt kép rólam, amikor nem volt rajtam épp ruha) és ezzel a dolog hitelessége sérült volna.